Nehogy valaki azt higgye, ez egy könnyű szülés volt, mert tudni kell, hogy Pámi első gyereke jött a világra, úgyhogy még nem volt gyakorlata a dologban. Járt ugyan kismama-tornára az ídes anyukájával együtt, de Kárcsynak sokat kellett dolgozni, és sosem volt ideje elkísérni őt a tornára, ezért Árpád segített be, ő viszont a szülésnél nem tudott jelen lenni, mert mennie kellett mandátumot számolni a Parlamentbe.
Pámi péntek reggel még nem tudta, hogy a kis virgonc ki akar jönni a pocakjából, bár már egy hete leszállt a hasa. Amúgy is elkésett az iskolából, de azért bement matek próbaérettségit írni (mert idén érettségizik). Épp egy különösen nehéz feladaton gondolkodott ( sorolja fel a kétjegyű prímszámokat 20-ig) , amikor egyszer csak valami nedvességet érzett a lába között. Azt hitte, hogy kiborult a vodkája, de aztán valaki odaszólt neki, hogy:
- Elfojt a magzatvized, nem kellene bemenned a kórházba?
- A franc essék beléd, te csíra, most elfelejtettem, mit akartam írni!
Pámi dühösen letette a tolat, aztán szólt Juci néninek, hogy megindult a szülés. Juci néni azonnal hívta a Hajdú Húsipart, és a Göngyöt. De ezzel csak az ideget állította Pámibá, aki közben kiment az udvarra, felült a biciklijére, és elindult a klinika felé. Ekkor már érzett némi fájdalmat, ezért előkapta a mobiltelefonját és feltárcsázta a magánorvosát, Mágenheim doktort.
-  Á kurvá ányádát, mi az, hogy még nem van a kórházban maga? Nem azért adtam 100 ezer forintot, hogy aztán TISZ-esen szüljek, tolja bé a pofáját, oszt legyen bemosdva mire odaérek!
Juci néni – szintén 9 hónapos terhesen – szaladt a Pámi nyomában, mert azért egy vajúdó nő nem tud valami gyorsan menni a biciklivel. De csak beértek végül. A nővérke már várta őket, és Mágenheim doki is odaért. Addigra pokoli fájdalmak vettek erőt Pámin, bele is nyomtak 120 miligramm morfiumot. Egy ideig derekasan tartotta magát, de mikor a doki közölte, hogy hosszú vajúdásra számíthat, felment benne a pumpa, és érthetően kiakadt.
- Jáj, csillágom, szemem fínye, ne ríjjál, mindjárt itt vannak a zenészek, addig bírd még ki! – csitítgatta őt Juci néni, akit eközben kivert a hideg veríték.
- Asszonyom, azt hiszem maga is szülni fog – állapította meg Mágenheim.
- Ki fog itt szülni, hukk? – esett be az ajtón ebben a pillanatban Dezső. Kárcsy ott kuporgott a nyomában véres köpenyben, hóna alatt még egy láda frissen pácolt dizsnófejjel. Nyomban odafutott Pámihoz, aki idegesen adott neki egyet visszakézből.
- Á fene a kurvá ányádát, hát így kell bejönni ide, teee? A rák egye ki a mellyed, fogd meg ányut! Fogd meg, Dezsőőőő! – sikoltotta Páméla, merthogy Juci nénin éppen eldőlt. De karcsi felfogta őt 156 kilós hab testével.
- Azt hiszem, anyukénak is elfojt a magzatvíze.
- Ne ányukázzál, te láposfíreg, mert tarkón csaplak, tudod, hogy nem szereti – kiabálta Pámélá, miközben Juci néninek behúztak egy pótágyat, mert anya és leánya nem akart elválni egymástól. Pámi – pillanatnyi fájdalom nélkül – felugrott az ágyról, és elkezdett járkálni a szobában, éppen úgy, ahogy a kismama-tornán tanulta. Sihuhu, így zihált, mint a vonat.
- Hogy a retkes anyád úristenit! – mondta dallamosan csengő hangján -, ánnyi pofont kápsz Kárcsy, amennyiszor fájni fog. Kárcsy erre mély hódolattal fejet hajott, aztán, mert még várnia kellett, letette a defibrillátor mellé a disznó-fejes ládást, és elkezdte sózni a húst.
Mikor aztán megint rájött a fájás Pámira, odament Dezsőhöz, aki kábultan bámult ki a fejéből, és kikapta a kezéből a flaskát. Jól meghúzta, hadd múljék a fájdalom, majd visszaballagott a szülőszékhez.
Hirtelen kinyílt az ajtó; Bangó Margit vonult be kezében mikrofonnal, mögötte a cigányprímás bandával. Azonnal rágyújtott a nótára: „ Nem tudom az életemet hol rontottam én el…”
A szobára meghitt csend szállt, ahogy az a szép cigány asszonyság lassú léptekkel közeledett Pámi felé, és a gyermeknek énekelt. A dal végére mindenki szemében ott csillogott a könny, Pámi még el is zokogta magát. Kárcsy vigasztalta, de véletlenül oldalba bökte a lyányt, mire Margit jól pofán verte, hogy hagyja mán szegíny vajúdó asszonyt.
- Szerelmetes Pámikám, édes drága gyermekem, hát nem is gondoltam, hogy megérem ezt a napot! – ölelte meg Margit Pámit sírva; tulajdonképpen mindenki rítt, úgyhogy fel sem tűnt a könnye.
- Keresztányu! – ujjongott fel a Pámi két fájás között. – Nézzed, ányu is szül.
- Hej,az ő korában – csóválta a fejét Margit -, de hát úgy látszik, most hogy kirepültél, kell neki még egy olyan drága gyermek, mint te voltál.
- Mi? Hol vagyok? – nézett fel egyszerre Dezső
-A fene a retkes kurva anyád – kiáltotta egyszerre Juci néni és Pámi. – Nem a Gyönybe vagy, Dezső, ez egy tisztességes kórház! Erre neveltünk?
Este Pámi még csak 5 ujjnyira volt kiszűkülve. Mágenheim doki  meg is mondta, hogy hosszú ideig fog tartani, de azt azért senki nem gondolta, hogy teljesen vasárnapig. Juci néni közben egy gyönyörű, egészséges fiúgyermeknek adott életet, a kis Rikárdónak…. még Dezső is kijózanodott fél órára, bár lehet, hogy csak véletlenül tudott összefüggő mondatokban beszélni.
Vasárnap reggelre Pámirá megint rájöttek a fájások. Akkor már kész volt egy kicsit, mert Kárcsy, mint a pulikutya egyfolytában csitítgatni akarta, hogy „nem fáj az szerelmem, nem fáj” , de közben Páminak tényleg fájt.
- Asszonyom, próbáljon megnyugodni – így kezdte Mágenheim, de erre Pámi megfogta, és a fejét hozzácsapta a defibrillátorhoz, amitől be is tört a koponyája. De hát így jár az, aki nem tudja, hogy hol a helye - normális ember nem nyugtat cigányasszonyt szülés közben.
Mágenheim dokit el is vitték gyorsan a műtőbe, és helyette egy öreg bábát vezettek be. Dezsőnek volt valami cédéje nyugtató keleti dalokkal – mert  amúgy Dezső szeret meditálni, hisz elég filozofikus alkat  -, azt rakták be.
- Pámi, mit szólnál, ha behívnám a húgomat, tudod, ő már szült egyszer, talán…- de Kárcsy nem tudta tovább mondani, mert egy ököl csattan az ajkán. PÁmi gyűrűje felhasította az ajakát, de Kárcsy ennyit már meg sem érzett, csak tudta, hogy most viselkednie kell, és visszafogni magát, amíg Juci néni meg nem agyalja.
Délután kettő körül megindult a népmozgás a szülőszobán, Bangó Margiték visszajöttek énekelni, Dezsőnek berendeztek egy sarkot, ami hasonlít a Gyöngyhöz, és két szoptatás között Juci néni is bejött. Kárcsy a kölcsönkért videóval vette a szülés utolsó pillanatait, hogy aztán a VHS-kazin vissza tudják nézni.
Pámi nyomot még három nagyot, és akkor huss- hirtelen kibújt egy apró, fekete fej. Kárcsy meg Pámi el is sírta magát;a boldog anyuka tarkón is csapta párszor boldogságában az urát.
Nagyon szíp, szurtos leányka volt, 4 kiló 30 dekával, 52 centiméterrel. A neve Lakatos-Rézműves Esmeralda Somnakaj.
Margitkáék akkor megint rágyújtottak a nótára, hadd szíjja a kislány az első levegővel a cigány-muzsikát is. Kárcsy kapott egyet visszakézből, ezúttal Dezsőtől. Biztosan megérdemelte.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.