A Lilla-pestis ismét lecsapott áldozatára, ezúttal az egyik méltóságos nagysasszony személyére. Az okok már régóta ismertek: az a bizonyos lotyó nap mint nap rosszindulatú és undorító támadásokkal bombázta a tisztességes családot.

Heni nagysasszony testi és lelki fáradtságot figyelmen kívül hagyva dolgozott naphosszat, hogy gondozza a 21 gyermeket, a feleségét és Áttilát; nem egyszerűen töltötte a káposztát, hanem szeretettel töltötte. Ha nem telt élelmiszerre (mert elég szegényes körülmények között élnek), akkor a nagysasszonyék a saját szájuktól vonták meg a falatot, csak hogy a gyermekek ne szenvedjenek hiányt semmiben, nem tettek kivétel a bűnös erkölcsű céda fiával sem (aki egyébként már a nagysasszonyék fia), és hogyan hálálta meg ezt Lilla?
Úgy, hogy mindennap laposkúszásban kukkolta a nagysasszonyékat, rágalmakat és szitkokat szórt rájuk, a hűséges Áttilát megpróbálta újra és újra elcsábítani – vannak, akik nem értenek az elutasításból -, a lógó nunijával ijesztgette a Nagyerdő környékét, és úton-útfélen krokodilkönnyeket ejtett,  mintha a nagysasszonyék tettek volna rosszat azzal, hogy egy ártatlan kisfiút kiragadtak a fertő posványából.

A tünetek egy ideje már megmutatkoztak Heni nagysasszonyon: nem kívánta a szexet, csak naponta12-szer, és minap a szolgalelkű Szaszának kellett felráznia mély elrévedéséből
Mert bár csak egy szimpla megfázásnak tűnik a betegség, a látszat csal: Heni nagysasszonyt idegileg kifáradt a csatározások közepette. Pedig minden reggel és este kérte az Urat, hogy nyissa fel Lilla szemét, hadd találja meg az a vétkes kurva az igaz utat a megtisztulás felé, hagyjon fel a munkájával, és ne gyűlölködjön és ágáljon egyfolytában ellenük, ne rémítse meg azt a 21 ártatlan gyermeket. Mert igen, a nagysasszony csupa szeretetből csak a legjobbat akarta annak a cédának, felajánlotta a segítségét, a pénzét, mindenét – de Lilla durván ellökte a segítő kezeket.
Mindenki látta, hogy az a lotyó még azt sem érdemli meg, hogy a nagysasszony lába ujját megcsókolja, de ő mégis küzdött, hogy kiűzze belőle a rosszat. Csakhogy a démoni erő már elragadta Lilla lelkét és szorosan tartja s a nagysasszonyt ez olyan végtelenül elszomorította, hogy búskomorágba esett, és csak a családja szeretete mentette meg attól, hogy agyi hagymázba essen…

A nagysasszony – áldott legyen érte az ég –már jobban van. És csak remélni tudjuk, hogy a Lilla-pestis nem sújt több szegény áldozatot… Emult is az ég óvja tőle…
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.