Mint már ismeretes szörnyű eseménysorozat történt nemrégiben a nagyerdei villában. Ennek a merényletnek esett áldozatul Heni, Fruzsi, Lilla, és Ami kivéve a gyermekeket és a férfiakat.

A 4 szerencsétlen asszony temetésére a mai napon kerül sor. Jelenleg itt állunk a ravatalozóban, a koporsókban előttem fekszik a 4 értelmetlenül meggyilkolt fiatal nő, akik olya sok embert hagytak maguk mögött. Ebben a pillanatban jelent  meg a tiszteletes úr.

Kedves gyászoló gyülekezet, kedves testvéreim!

A mai napon azért gyűltünk egybe, hogy végső búcsút vegyünk Heni, Fruzsi, Lilla, és Ami testvérinktől.

A halál mindig nehéz, de most valahogy különös képen nehezedik ránk. 4 fiatal élet szűnt meg létezni számunkra és halottaink számára is. Pont abban a szakaszban tört szét életük, amikor már igazán felnőttek lettek és előttük állt volna az Élet, amelyet mi már elkezdtünk, de ők már nem ismerhetnek.

Életükben sok összekötő kapocs volt. 4 évvel ezelőtt ismerkedtek meg egymással, és szinte azonnal barátságot kötöttek. Fruzsina és Heni viszonya Lillával egy bizonyos ponton megromlott, amelyet haláluk napján akartak újraéleszteni. Itt áll hát előttünk a példa kedves testvéreim, valaminek el kell múlnia, hogy új dolog szülessen és példánkban sajnos ez 4 fiatal életet jelentett. Úgy szűnt meg szívük dobogni, hogy fátylat tudtak borítani a múltra. Ez a példaadó tény ebben az elmúlt emberi kapcsolatban. 

De tudom nehezek ezek a percek és az elkövetkezendő évek is, azok nélkül, akiket a legjobban szerettünk. A lányok itt hagyták a földi életben a szülőket, gyermekeiket, rokonaikat és barátaikat. Látom könnyeztek, de kérdezem, hogy kit vagy mit sirattok. A pillanat csalt könnyeket szemetekre, vagy a régi emlékek sora, amelyek most újra élénken élnek a szívetekben. Mert meg tudjuk e magyarázni, hogy ilyenkor minek a könnyei folynak végig az arcunkon. Sokan mondjuk kedves testvéreim, hogy a sajnálat miatt, de újfent kérdést teszek fel: elég e a sajnálat szerettünk elmúlásakor?

Egy másik általános megközelítés a fájdalom, de itt is kérdés áll a szó mögött: mi fáj? Fáj az elmúlás, fáj, hogy nem szól hozzánk többet a halott szerettünk? Igen kedves testvéreim, valóban nagyon fáj, de tovább kell lépnünk, igaz a szót könnyebb kimondani, mint megélni. Fájdalmunkat viszont begyógyítja az idő és a feledés, mert ez a két tényező nevezhető aránypárnak. Minél több idő telik el, annál kevesebb az éles élő emlék, csupán egy egy mély nyomot hagyó momentum marad meg úgy elménkben, ahogy az történt.

Nézzetek magatokba kedves testvéreim: emlékeztek e még arra a napra pontosan, amikor először beszéltetek velük? Emlékeztek e, hogy melyek voltak az első egymáshoz intézett szavaitok? Igaz nem is egyszerű? Nemsokára csupán néhány foszlány marad ezekből, valamint a sírkő, amely emléket állít e 4 földi életnek, mert másra nem hívatott az a kődarab.

De hinnünk kell abban, amely kis mértékben a szívnek is gyógyítója lehet, hogy ők 4en mindig együtt maradnak a mennyeknek országában, ha már itt a mi gyarló világunkban nem tudtak. Testük az elenyészeté lészen, de emlékük és lelkük élni fog az itt egybegyűltek szívében. Gyermekeik mesélni fognak róluk a saját gyermekeiknek, mert a jó embereket nem feledik.

Most pedig jöjjön, ami ilyenkor a legnehezebb talán: eljött a búcsú pillanata. Búcsúzni fognak a halottaktól a rokonok, barátok, de előtte holt leányaink egymástól. Igaz szavukat én tolmácsolom.

Búcsúzzon elsőnek Lilla, akinek gondolatait tükrözni Erika (Lilla édesanyja) segített. Tehát most Lilla szól elhalt társnőihez:

Drága Lányok!

Nem mondtam nektek soha, de bármennyit is veszekedtünk szerettelek titeket és hatalmas hálával tartozom. Igaz nagyon fájt, hogy elvetettétek a fiamat, de végtére is beláttam, hogy jobb helyen van nálatok.  Attilára mindig is haragudtam, mert otthagyott terhesen, de ez csak a kettőnk dolga.

Bármit is mondtam életembe rátok, kérlek, bocsássatok meg nekem! Vak voltam és későn nyílt ki a szemem, az a szemem, amely már csak megkésve tudott könnyet hullatni értetek. Nem tudtam méltó barát lenni, ezt nagyon sajnálom utólag is! Arra a tisztességes életre vágytam, amelyet ti éltetek, de már nem tudtam megváltozni. Sok minden hiányzott belőlem, ami bennetek megvolt. Igen, nem voltam becsületes, nem voltam tisztességes, és sok embert kihasználtam belátom, de késő, nem tudok mást mondani. Majd egyszer remélem, a mennyeknek magas országában ismét találkozunk, és ott minden másképp fog alakulni…

Ez lett volna Lilla utolsó monológja, reméljük hűen tudtuk visszaadni. Most pedig Lillától búcsúznak az élő rokonok:

Férje, Emull, édesanyja, fia Arahasam, Károly és családja (Julianna, Paméla, Dezső és a gyerekek), a kuncsaftok és sok-sok ismerős, édesanyja Erika.

Ezek után búcsúzik Fruzsina, akinek szavait a Sas (édesanyja) segített összeszedni.

Lányok!

Jó volt veletek ez a rövid idő! Mindig is fontosak voltatok az életemben. Renget szép emlék fűz hozzátok (még hozzád is Lilla). Feleségem, Heni szerelmem még mindig él irántad, el nem tudom mondani mennyire, szeretlek szívem csücske, galambom. Ami te is jó pajtásom voltál, évekig tartó szomszédságunk a legnagyobb szeretetben és békében telt.

Lilla te sem voltál éppen rossz ember, csak nem egyezett a véleményünk, de én meg tudok neked bocsájtani, mert a megbocsájtás emberi erény lészen. De ugyanakkor megkérlek, hogy ne haraggal emlékezz szívedben ránk, mert mi nem akartunk rosszat.

Búcsúzik Fruzsinától férje Attila, felesége Katika, édesanyja a Sas, gyermekei, fogadott gyermekei, keresztgyermekei: Rikkárdó és Eszméráldá, a keresztkomák: Károly és Paméla, Julianna és Dezső, valamint sok barát, szerető és rokon.

Búcsúzik Heni is, kinek szavait Imre tolmácsolta.

Kedves lányok!

Talán nem is tudom szavakba önteni rengeteg érzésemet irányotokba. Szívem az eltelt évek alatt megtelt veletek és közös élményeinkkel. Nem akarok a rosszra emlékezni, az évekig tartó csatározásokra. Csak a szépet és a jót őrzöm meg rólatok, mert ha a dolgok mélyére nézünk, értékes dolgot alkottunk mi négyen. Példát tudtunk mutatni sok ember számára az élet számos területén. Sok érdekes embert ismertünk meg együtt.

Szeretettel tudtunk egymástól búcsút venni és ez nagyon fontos dolog. Kapcsolatunk egéről eltűntek a felhők végleg, és mint arcunk úgy simult ki minden gondunk. Könnyünk elmosott minden rosszat.

Henitől búcsúzik férje, Attila, szerelmese Imre, gyermekei, volt társa Péter, sok ismerőse barátai és rokonai.

És végül, Ami búcsúzik, kinek szavát Timi gyűjtötte csokorba.

Kedveseim!

Nagyon jól telt az együtt töltött időnk. Élveztem minden percet, igaz én csak belecseppentem csendestársnak ebbe a szép történetbe, de tudnotok kell, hogy mindhármatokat a szívembe zártalak örök időkre. Örülök, hogy ismerhettem ennyi értékes embert!

Amitól búcsúzik felesége Timi, szerelmesei: Combos és Security, barátja Dezső és családja, és sok ismerőse, rokonai, barátai.

Megtörtént a búcsú! Szívünk könnyebb. Most kedves testvéreim kísérjük végső útjukra halottainkat.

Megindult a több százas tömeg a sírok felé, megkondult a lélekharang, felzendült Bangó Margit hangja, a cigánybanda hangszerei és a gyászos hallgató nóta.

Most van a Nap lemenőbe, kimegyek a temetőbe,
A holdvilágtól megkérdezem nem látta-e a kedvesem?Azt mondta, hogy látta, látta, egy mély sír magába zárta...
El van zárva a világtól, mint rab madár a párjától!

Kelj fel, kelj fel én kedvesem, Földről elszállt szerelmesem,
Beteg az én szívem tája, nincs harmatos gyógy ír rája.
||:Hulló levél, sárga levél, vigyen szerteszéjjel a szél!
Mondd el, künn a temetőben: most van a Nap lemenőben!:||

A nótával kikísérték a halottakat végső nyughelyükre. A sírkő színarany betűi hirdették lakosaik nevét. A pap elmondta az igét, majd megkoppant az első lapát föld a koporsók tetején. Mindenki szíve összefacsarodott és mindenki könnye újból eleredt. Nincs nyomasztóbb hang, mint mikor a rögök tompán dübbennek szeretteink porhüvelyének koporsóján, mert tudjuk innen már nincs visszaút, az ajtó bezárult, a hang megszűnt, soha többé nem látjuk viszont aki elment egy olyan világba ahol a lelkek találkoznak.

Lelketek maradjon együtt az örökkévalóságig! Ne veszítsétek el egymás szívét!

Miért múlik el minden ami szép!!!!!

Isten veletek lányok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.